Bemutatkozó interjú Nyári Izabella fordító és tolmács SZOFT-taggal

BEMUTATKOZÓ INTERJÚ NYÁRI IZABELLA FORDÍTÓ ÉS TOLMÁCS SZOFT-TAGGAL

„Úgy éreztem, hogy ez valami hihetetlen adrenalinbomba, amit még sokszor át akarok élni”

2017. október 1.

Gáspár Judit: Melyik volt az a pillanat, amikor úgy döntöttél, hogy fordító és tolmács szeretnél lenni?

Nyári Izabella: A gimnáziumban volt egy némettanárnőm, aki kipróbáltatta velünk, milyen is, amikor bekapcsolja a kazettás magnót, mi pedig megpróbáljuk „rámondani” a német szövegre a magyar „fordítást”. Egy párperces szöveg volt Németországról, én pedig úgy éreztem, hogy ez valami hihetetlen adrenalinbomba, amit még sokszor át akarok élni. Így szerettem bele a szinkrontolmácsolásba. Aztán gimnazistaként idegenvezetést tartottam német gimnáziumi tanároknak Vácott, ahol felnőttem, és a sétára elkísért bennünket a gimnáziumom akkori igazgatója is, aki az én szépen betanult vezetésemet magyar történelmi és kultúrtörténeti anekdotákkal színesítette, amit persze én tolmácsolhattam, szerencsére egész nagy sikerrel. Így pedig a konszekutív tolmácsolást szerettem meg.

G.J.:   Ha jól tudom, Bécsben végezted a fordító és tolmács tanulmányaidat. Miért pont az osztrák fővárosra esett a választás?

Ny.I.:  Egészen pici korom óta évente többször jártam családi barátokhoz Felső-Ausztriába, az utunk pedig mindig Bécsen át vezetett. Mire arra a döntésre jutottam, hogy az egyetem miatt kiköltözzem Bécsbe, már egész közel állt hozzám a város. Nem szerettem volna kifejezettem bölcsésztanulmányokat folytatni, Magyarországon alapképzésben pedig csak ezt lehet, ezért is csábított annyira a Bécsi Egyetem Fordítástudományi Központja és azon belül is az úgynevezett transzkulturális kommunikáció szak, ami a fordítás és tolmácsolás háromnyelvű alapképzése. Aztán fellobbant bennem a diplomácia iránti régi-régi érdeklődés, és Bécsből hazajárva (és egy kis időre a gyakorlatok miatt hazaköltözve) elvégeztem a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok alapképzését is, de végső soron maradtam a nyelvi közvetítésnél a politikai helyett, és a mesterképzéseket már „csak” magyar-német-olasz konferenciatolmács és szakfordító szakon végeztem Bécsben. Az Alma Matertől nem olyan könnyű megválnom, mert bár hazaköltöztem Budapestre, jelenleg óraadóként tanítok a Bécsi Egyetemen, és a doktori képzést is ugyanitt kezdtem el nem olyan régen.

G.J.:   Inkább fordítasz vagy inkább tolmácsolsz? Melyik áll közelebb a szívedhez?

Ny.I.:  Napi szinten fordítok egyrészt jogi és gazdasági szövegeket a Budapesti Olasz Kultúrintézetben, ahol részmunkaidőben dolgozom, másrészt szabadúszóként a legkülönfélébb témákban született írásokat a színházi feliratoktól kezdve a hőseposzon át a banki dokumentációig. De a tolmácsolás az igazi szívügyem, a non plus ultra, amire minden körülmények között megpróbálok időt és erőt szakítani.

G.J.:   Van-e olyan téma, melyet leginkább a szakterületednek érzel?

Ny.I.:  Mivel legtöbbször szerződéseket, árajánlatokat és ehhez kapcsolódó szövegeket fordítok, így a jogi, pénzügyi és gazdasági témák óhatatlanul beleivódtak a napi rutinomba, mindemellett politikai, kulturális és társadalmi témájú szövegekkel is foglalkozom. Viszont távol állnak tőlem a komoly műszaki és orvosi/gyógyszerészeti témák. Egyszer pedig szívesen kipróbálnám magam a műfordítás területén élesben is, eddig ugyanis csak az egyetemen volt szerencsém hozzá.

G.J.:   Melyik volt a legizgalmasabb feladat, akár fordítás, akár tolmácsolás, mellyel megbíztak?

Ny.I.:  Fordítás területén a már előbb szóba hozott magyar hőseposzt említeném, amit kutatási célra németre kellett „nyersfordítanom”. Tolmácsolás területén pedig hatalmas kihívás volt még az egyetem alatt egy ausztriai rendezésű európai focitornán magyar, német és olasz nyelveken tolmácsolni, nem is igazán a terminológia miatt, hanem inkább azért, mert sokszor a bíró mellett futva kellett tolmácsolnom az edző mondanivalóját. De hasonló fizikai és természetismereti kihívás olasz vadászoknak tolmácsolni, akik a madárfajok ismeretét tesztelték már párszor rajtam a szántásban trappolva.

Az interjút készítette: Gáspár Judit

A szöveget gondozta: Wagner Veronika