„A google docs nem mindig a barátom... változó”
„A google docs nem mindig a barátom... változó”
Pár éve előadtam egy irodalmi konferencián Albert Camus életművéből és az érzelmi megküzdés + pozitív traumafeldolgozás témájáról. A prezim a vizualitásra épített, a természet adaptációs stratégiáiról értekeztem benne, párhuzamot vonva az emberével. Helyben derült ki, hogy az egyik szekciórésztvevő nemlátó. Azelőtt sosem gondoltam arra, hogy az előadásom közben el kell majd magyaráznom, vagyis le kell „fordítanom” egy-egy fotót, hogy át tudjam adni az érzést, hogy át tudjam adni az előadásom központi üzenetét. Ugyanígy sose gondoltam arra, hogy a SZOFT színes, vibráló vizualitását valaki nem láthatja, nem látja... vagy akár csak az egyesületi logót... A logó, amin a szabadságot jelképező flamingó áll lankás dombok/hegyek előtt, mögötte felhők és egy csillag, ami iránytűként jelzi számára, merre induljon...
Most, hogy Appl Rolandot a SZOFT tagjai között üdvözölhetjük, konkrétan belegondoltam abba, milyen akadályokkal, korlátokkal szembesülhet egy nemlátó szakmánkban, a fordítóiparban. Az interjú elkészítése során ébredtem rá arra, hogy nekünk, látóknak, mindezekről halvány fogalmunk sincs. Példaként egy alapdolgot említenék: fogalmunk sincs például arról, milyen az, amikor a „Google Docs nem a barátunk”. Ezt írta nekem Roland, amikor a Drive felületén küldtem el neki az első kérdéseket. Hozzáteszem, ez csak egy felület a sok közül... Azt hiszem, alapvetően tényleg fogalmunk sincs arról, hogyan képes valaki nemlátóként vagy gyengénlátóként labdába rúgni a látó fordítók közt, hogyan képes a fordítóiparban elboldogulni, ahol szinte minden a vizualitásról szól. Az alábbi interjúból megtudhatjuk. Jó olvasást!
B.P.: Szia, Roland! Köszönjük, hogy elfogadtad a felkérést. Vágjunk is bele! Pontosan hogyan kerültél a fordítóiparba? És miért a fordítóipar?
A.R.: Már gyerekkoromban is, mikor még használható látással rendelkeztem, nehéz kérdés volt számomra, hogy felnőttként mivel szeretnék foglalkozni. Édesanyám után építészmérnök szerettem volna lenni (legalábbis eleinte), az egyik tanárom viszont azt mondta, hogy ezzel a memóriával mindenképpen ügyvédnek kellene mennem, mert egyszerű lesz megtanulnom a sok jogszabályt. Mire elérkezett a pillanat, amikor el kellett döntenem, hova tanulok tovább, a bátyám példáját követve japán nyelvet és kultúrát kezdtem tanulni. Ekkorra már körvonalazódott bennem, hogy valahogy ebből a nyelvtudásból szeretnék megélni. Mivel sajnos létszámhiány miatt nem indult a japán mesterképzés, amire jelentkeztem, buddhista tanító mesterdiplomát szereztem.
Ezen a ponton még mindig kérdéses volt, hogy mihez kezdjek, de sikerült kiválasztanom két olyan területet, ahol úgy éreztem, az egyre romló látásommal is el tudok helyezkedni. Ez a kettő a fordítás-tolmácsolás és a programozás volt. A végső lökést az adta meg, amikor rátaláltam egy esti tanrendű szakfordítóképzésre.
B.P.: Hogyan kerültél a SZOFT-ba?
A.R.: A SZOFT-ról először a képzés során hallottam, mikor az egyik órán rövid bemutatót hallhattunk mind a SZOFT-ról, mind a Magyar Fordítók és Tolmácsok Egyesületéről. Elhatároztam, hogy mindenképpen csatlakozni szeretnék egy ilyen szervezethez, és pár hónappal ezelőtt ez meg is történt, amikor felvettek a SZOFT junior tagjai közé.
B.P.: Esetedben hogy néz ki a fordítói munkafolyamat?
A.R.: Szerintem olyan sokban nem tér el a látó fordítók munkamódszerétől. Képernyőolvasó segítségével felolvastatom a fordítanivaló szöveget, kikeresem az esetleges terminusokat, és ha szükségét érzem, elolvasok pár párhuzamos szöveget.
Ezt követi a tényleges fordítás, amihez én a Fluency Now nevű CAT szoftvert használom. Elindítok valami halk zenét, ami segít koncentrálni, és indulhat a munka. Szépen haladok szegmensenként, és lefordítom a szöveget. A legfőbb különbség az, hogy én nem olvasom a forrásszöveget, hanem hallgatom, amit a felolvasó program mond nekem.
Ha kész a szöveg, jöhet a helyesírás-ellenőrzés a szoftveren belül, majd a szövegszerkesztőben. Ha van idő és lehetőség rá, elolvastatom valakivel a kész szöveget az esetleges megmaradt hibák megtalálása érdekében.
B.P.: Milyen konkrét hátrányt, vagy akár anyagi hátrányt jelent a látássérülés vagy vakság annak, aki be szeretne szállni az iparágba?
A.R.: Mivel én magam csak most fogok belépni a fordítópiacra, és nem ismerek más látássérült fordítót, csak spekulálni tudok. Úgy gondolom, a legfőbb problémát ugyanaz okozhatja, mint bármilyen más látássérült munkavállaló esetében, mégpedig a lehetséges munkáltatók és ügyfelek tájékozatlanságából származó bizalmatlanság. Miért alkalmaznának egy olyan embert, akivel nehezebb együtt dolgozni? Miért ne válasszanak inkább egy olyan munkatársat, aki biztos, hogy gond nélkül elvégzi a feladatot? Ki tudja, milyen extra igényei vannak egy látássérült munkavállalónak...
Úgy gondolom, a cégek többsége nem vállalná a plusz energia- és esetleges pénzbefektetést annak érdekében, hogy akadálymentesített munkakörnyezetet hozzon létre. Ez természetesen nem vonatkozik mindenkire, de úgy vélem, sokan vannak, akik csak az esetleges törvényi előírások vagy állami támogatások hatására választanák a potenciális jelöltek közül a látássérült munkavállalót.
B.P.: Milyen plusz eszközökre van szükség, ezek mennyibe kerülnek, és igényelhető-e rájuk bármilyen támogatás?
A.R.: Ismételten csak a saját helyzetemről tudok nyilatkozni, de nekem két dologra van szükségem a munkához. Az első a felolvasó program. Én az NVDA (NonVisual Desktop Access) nevű ingyenes felolvasót használom. A második pedig maga a CAT szoftver.
A helyzet teljesen más lenne, ha papíralapú szövegekkel kéne dolgoznom. Ebben az esetben ugyanis a forrásszöveget braille-nyomtatóval kéne kinyomtatni, ami lehetővé tenné, hogy a braille-írást ismerők elolvashassák azt. Mivel az én látásom fokozatosan romlott életem során, sose tanultam meg a braille olvasását, így nekem ismételten valamiféle felolvasó eszközhöz kéne fordulnom. Manapság már az okostelefonok képesek OCR (Optical Character Recognition) segítségével felolvasni a kamerájuk előtt megjelenő szöveget, így segítve a vakokat a bevásárlásban és a hivatalos iratok elolvasásában. Fordításhoz azonban igencsak körülményes lenne ezt a módszert használni.
A gyengénlátók könnyebben hozzáférnek a síkírásos szövegekhez, hiszen számtalan digitális nagyító áll rendelkezésükre. Ezen segédeszközök sokfélék, és az áruk is változó. A pártízezer forinttól egészen a milliós tételig terjednek. A drágább eszközök megvásárlásához pályázati úton lehet támogatást szerezni. Rövidebb szövegek nagyításához egy jobb kamerával rendelkező okostelefon is használható.
B.P.: Vannak olyan típusú/műfajú tartalmak, amelyekkel megítélésed szerint kifejezetten nehezebb látássérültként dolgozni?
A.R.: Úgy gondolom, a szöveg műfaja nagyban nem befolyásolja azt, hogy mennyire tudok vele dolgozni. Amíg a forrásszöveg olvasható formátumban van (Word dokumentum a preferált), addig minden megoldható. A problémát a szkennelt dokumentumok és a képfeliratok okozzák. Ezekkel OCR használata nélkül egyáltalán nem tudok dolgozni, és sajnos az OCR nem a legmegbízhatóbb technológia.
B.P.: Általában véve tudnak érdemi segítséget nyújtani az akadálymentesítő szoftverek és kisegítő lehetőségek?
A.R.: Általában igen. A gyengénlátók számára a Windows beépített nagyító alkalmazása fantasztikusan működik. Teljesen vakként azonban a képernyőolvasó programra vagyok utalva. Az esetek nagy részében ez is tökéletesen megállja a helyét, amíg nem találkozik egy feliratnélküli gombbal vagy egy teljesen grafikus kezelőfelülettel.
A dokumentumok olvasásakor és az internet használatakor szinte semmilyen problémába nem ütközöm, még a képek tartalmát is felolvassa a program, feltéve, hogy a kép tulajdonosa mellékelt alt textet, amit a felolvasó érzékel. A grafikus felületek esetében marad az OCR és a felolvasó által szimulált egérkattintások, ami korántsem nevezhető megbízható módszernek. A képernyőolvasó használók nagy része szinte egyáltalán nem használja az egeret, mivel sokáig tart vele megkeresni a képernyő megfelelő pontjait. Ehelyett a billentyűzet segítségével navigálnak: a Tabbal ugrálnak linkek és gombok között, és különböző billentyűkkel mozognak a keresőmezőkhöz, bepipálható opciókhoz, vagy éppen a fejlécekhez vagy idézetblokkokhoz.
Komoly gondot tud okozni, ha egy korábban működő programhoz vagy szolgáltatáshoz olyan frissítés érkezik, ami használhatatlanná teszi a felületet. Hasonló helyzetbe kerültem nemrég a Google Docs esetében. Amikor utoljára használtam (nagyjából fél éve), ugyan nehézkesen és bizonytalanul, de tudtam szövegeket szerkeszteni. Mostanában viszont képtelen vagyok a képernyőolvasóval bármit is felolvasni. Hiába próbálom bekapcsolni a Docs beépített képernyőolvasó támogatását, egyszerűen nem működik.
Sajnos fennáll a veszélye annak, hogy egy frissítés olyan beállításokat változtat meg, amit csak egy látó segítségével lehet helyrehozni, vagy akár olyan változásokat is hozhatnak, amitől a program teljesen használhatatlanná válik.
B.P.: És a fordítóeszközök terén?
A.R.: Tapasztalataim alapján sem a MemoQ, sem a Trados nem használható képernyőolvasóval. A MemoQ-val próbálkoztam, de sajnos nem támogatja a billentyűzettel való navigálást, továbbá rengeteg a feliratnélküli gomb. Megpróbáltam létrehozni egy projektet, de nem jártam sikerrel. A programban való navigáció közben a felolvasó sokszor csak annyit mond „...gomb, gomb, gomb, ismeretlen...”. Ugyan én magam nem jutottam el idáig, de egy vak fordító blogja alapján maga a fordítási folyamat se egyszerűbb. Ő arról számolt be, hogy a képernyőolvasója se a forrásterületet, se a célterületet nem tudta felolvasni. Mondanom se kell, hogy így nem lehet dolgozni. Meg kell jegyezni azonban, hogy az említett fordító a MemoQ 2015-ös változatát próbálta, lehetséges, hogy az újabb változatok már használhatóbbak.
Alternatív megoldásként ott van viszont a Fluency Now, amely beépített képernyőolvasóval rendelkezik. A program használata során gyorsbillentyűkkel tudok ugrálni a célszöveg, a forrásszöveg és a terminológiaablakok közt, miközben egy másik kombinációval bármikor felolvastathatom az aktuális cél- és forrásszegmenst. A Fluency saját felolvasója abban limitált, hogy a beállításmenüket nem tudja felolvasni, de a saját külső felolvasó programom simán megbirkózik ezzel a feladattal.
B.P.: Te amúgy milyen típusú szövegeket fordítasz/fogsz fordítani terveid szerint?
A.R.: Egyelőre még nem tudom. Az iskolai feladatok mellett fordítottam már több buddhista témájú szöveget, valamint egy-egy társasjáték leírását. Nyitott vagyok mindenféle szövegre, kivéve talán a jogi dokumentumokat és az orvosi szövegeket, mert az érdeklődésemnek és háttértudásomnak talán leginkább a műszaki szövegek felelnek meg.
B.P.: Eddigi tapasztalataid szerint milyen tempóban tudsz haladni, óránként hány szó a szokásos kapacitásod?
A.R.: Ez nagymértékben függ a szöveg típusától. Egy bonyolult szerkezetű, sok megkeresnivaló terminussal teli szövegnél leeshet 250-300 szó/órára, de például egy, még a főiskolán készített buddhista témájú fordításomnál elértem a 750 szó/órát is. Az átlag valahol 400 és 500 szó között lehet, de úgy vélem, ez gyakorlattal még gyorsulhat.
B.P.: Ezt örömmel halljuk, Roland. Szuper, hogy belevágtál ebbe a szakmába, és nagyon sok sikert kívánunk neked! Köszönjük szépen az interjút!
A kérdéseket összeállította: Jánvári Gusztáv és Beták Patrícia
Az interjút készítette: Beták Patrícia
A szöveget gondozta: Beták Patrícia és Kovács-Erényi Mónika