Bemutatkozó interjú Uhri Nóra fordító és tolmács SZOFT-taggal

„Jó volt érezni, hogy kialakul a bizalom velem szemben.”

2018. február 28.

© Florian Wieser 

Tamási Dorottya: Melyek a munkanyelveid? Melyikre dolgozol a leggyakrabban?

Uhri Nóra: Életem jelentős részét Németországban, illetve Ausztriában töltöttem, ezért az iskoláimat, képesítéseimet is német nyelvterületen szereztem. Így, bár anyanyelvem a magyar, az oktatásban használt nyelvem (ahogy a németek mondják: Bildungssprache) a német volt, amely ezáltal szintén anyanyelvemmé vált. Ezen kívül mindig megvolt bennem a különböző kultúrák, nyelvek szeretete, Németországban töltött gimnáziumi éveim alatt tanultam angolul, latinul, franciául és spanyolul is. Franciaországba a gimnáziumi évek alatt szerettem bele, ugyanis 3 hónapot Normandiában töltöttem egy francia családnál. Nagyon jó lehetőség volt ez a nyelvi fejlődésre. A tolmácsképzésen egyértelmű volt, hogy a magyart, a németet és a franciát választom. Kicsit sajnálom, hogy az angolt az egyetemen kevesebb lehetőségem volt gyakorolni, de úgy érzem ebből a nyelvből a képzésen kívül is sok lehetőség volt arra, hogy fejlődjek, hiszen mindenhol ott van. Munkám során mind a négy nyelvet használom.

T. D.: Hogyan lett belőled tolmács?

U. N.: Igazság szerint kezdetben fel sem merült bennem, hogy fordító vagy tolmács képzésre kellene mennem. Így végül egy Nemzetközi Kulturális és Közgazdasági Ismeretek alapképzés után jutottam el a fordító- és tolmácsképzésig. Kezdetben úgy gondoltam, hogy fordító leszek, a tolmácsolás akkoriban elérhetetlennek tűnt számomra, azt hittem, ezt a pályát korábban kellett volna választanom. De a Bécsi Egyetemen az egyik tanárom bátorításának köszönhetően úgy döntöttem, hogy a tolmácsolás területén is kipróbálom magam. Így lettem okleveles tolmács.

T. D.: Van esetleg valami munkával kapcsolatos emlékezetes élményed, amit szívesen megosztanál velem?

U. N.: Sok példát tudnék mondani, de az első éles tolmácsmunkám különösen nagy nyomot hagyott bennem. Az Ifjú Tolmácsok Programja keretében kijutottam Norvégiába, az Ifjúsági Olimpiára tolmácsolni. Egy 6 fős szinkrontolmács csoport tagjaként dolgozhattam, ahol angol és német nyelvek között kellett tolmácsolnom. Hatalmas élmény volt egy ilyen nagyszabású esemény részesének lenni, hiszen csak az önkéntesek száma 1000 fő volt. Többek között tolmácsolhattam a norvég herceget és a NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) elnökét. Persze volt a dologban kihívás is, hiszen sokféle sportág szókincsét kellett a munkához ismerni… A legfrissebb élményem szintén pozitív, bár egészen más típusú munkával kapcsolatos. Németországban egy autógyárban tolmácsoltam két hétig magyar alkalmazottak betanításán. Bár általában konszekutív tolmácsolással zajlottak a 8 órás munkanapok és tudtam a használt szaknyelvre készülni, sokszor adódtak olyan váratlan helyzetek, amiket a helyszínen kellett megoldani. Előfordult például, hogy reggel egy olyan meetingre hívták a magyar munkatársakat, ahol több részlegről összegyűlt német kollégáik megtárgyalták az előző nap legszembetűnőbb hibáit a gyártósoron. Nagyságrendben 20 perc alatt 25 szakmai hibáról volt szó, számtalan számomra ismeretlen rövidítést használtak és mindezt megfűszerezték a helyi tájszólással. Ebben volt kihívás, mert nem volt megállás és így kérdést se lehetett feltenni. Másrészt az megkönnyítette a dolgomat, hogy napokon keresztül ugyanazoknak az ügyfeleknek tolmácsoltam. Ezáltal megismerhettem őket és a szakterületüket. Jó volt érezni, hogy kialakul a bizalom velem szemben.

T. D.: Szerinted mik azok a tulajdonságok, amelyekkel egy jó tolmácsnak rendelkeznie kell?

U. N.: A tolmácsolás az én szememben egy komplett csomagot jelent. Szükség van pontosságra, rugalmasságra, empátiára, összpontosításra, előadói stílusra és még sorolhatnám. Ezek mind tükrözik a tolmács egész személyiségét, nem elég csak a nyelvtudás. Nagyon fontosnak tartom az összhangot a megbízómmal, ill. azzal, akinek tolmácsolok. Szeretem, ha nem én találom meg a munkát, hanem a munka engem. A jó szinkrontolmácsoláshoz ezeken kívül még nélkülözhetetlen a jó csapattárs. Nagyon fontos, hogy a tolmácstársakkal együtt tudjunk működni, mert ez igen nagy hatással van arra, hogy csapatként jól teljesíthessünk.

T. D.. Mik a jövőbeli szakmai terveid, miben fejlődnél?

U. N.: Mivel már most sok nyelvvel dolgozom, egyelőre nem az a célom, hogy bővítsem a nyelvi repertoáromat. Szakmánkban elterjedt az a mondás, hogy a jó tolmács holtig tanul. Ezt követve folyamatosan csiszolom a munkanyelveimet, most különösen a magyaromat. Középtávon szeretném bevenni a nyelvpárjaim közé a magyar-angolt. Ezen kívül inkább arra törekszem, hogy minél több új szakterületet megismerhessek.

T. D.: Mit mondanál egy megbízónak, miért téged válasszon, ha tolmácsot keres?

U. N.: A megbízóimtól gyakran kapok pozitív visszajelzést azzal kapcsolatosan, hogy nem könyvből, hanem az adott országban tanultam a munkanyelveimet. A német nyelv például számos tájszólással rendelkezik, amelyeket büszkén használnak. Különösen Ausztriában tapasztaltam azt, hogy sok osztrák nem nagyon szeret átváltani „hochdeutsch”-ra a tolmács kedvéért, és annak sem örülnek, ha az osztrák nyelvet és kultúrát teljes mértékben azonosnak tartjuk a németországival. Amikor Németországból átköltöztem Ausztriába, az akcentusom alapján gyakorlatilag németként lettem elkönyvelve, és Bécsben ezt eleinte inkább akadályként, mint előnyként éltem meg. Annak ellenére, hogy mindig is szerettem új emberekkel megismerkedni és kommunikálni, majdnem egy évembe telt, mire úgy éreztem, hogy lassan elnyerem az emberek bizalmát. De úgy érzem megérte, hiszen most is számos megbízásom Ausztriából érkezik, és élvezem, hogy főleg Budapesten és Bécsben dolgozhatok.

Nóri, köszönöm a beszélgetést és hogy megismerhettelek!

Az interjút készítette: Tamási Dorottya Anna

A szöveget gondozta: Beták Patrícia