Bemutatkozó interjú Takács István műszaki szakfordító SZOFT-taggal

"…mindig is szabadúszó akartam lenni, nem bántam meg."

2017. szeptember 21.

 

 

 

István szakfordító, a klasszikus angol/német-magyar viszonylatban dolgozik. 2013-ban végzett a Miskolci Egyetemen, kisebb rendszerességgel már a tanulmányai alatt elkezdte pályafutását. Szakterülete a műszaki nyelv, megbízásai nagy részét ez teszi ki. 2016 júniusa óta dolgozik szabadúszóként, főleg német-magyar, magyar-német nyelvpárban, ám egyre nagyobb teret kap munkája során a magyarról angolra fordítás, szintén műszaki területen. István mindig is úgy érezte, hogy a szabadúszó életforma lesz a számára megfelelő, és most, hogy belevágott, egyáltalán nem bánta meg.

A szakemberről ennyit, de minden fordítót igazán személyisége különböztet meg igazán a többiektől, ezért István egy személyes hangvételű, gyors, kérdezz-felelek jellegű interjúban mutatkozik be.

Gyurácz Zoltán: Hol élnél legszívesebben?

Takács István: Országot, illetve földrészt nem tudnék megnevezni. Szeretem az olyan helyeket, ahol sok a fa és az egyéb természetes növényzet.

Gy.Z.: Mi a kedvenc szavad?

T.I.: Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért. J

Gy.Z.: Mondj egy dolgot, ami jobbá tenné az életed!

T.I.: Nem bírok magammal, és csak kimondom, hogy a főnyeremény az 5-ös lottón. Annyit hozzátennék, hogy éppen új lakásra gyűjtünk, szóval tényleg jól jönne. Egyébként lényegében elégedett vagyok azzal az életszínvonallal, amelyen élek.

Gy.Z.: Mi volt a legrosszabb munka, amit valaha végeztél?

T.I.: Egy évig tanítottam egy szakiskolában a lakóhelyemen. Maradjunk annyiban, hogy nem volt egyszerű megtartani egy órát.

Gy.Z.: Hogyan kapcsolódsz ki?

T.I.: Munkaidőn kívül is szeretek a számítógép előtt ülni, híreket, stb. olvasva ismereteket szerezni, illetve könyvet olvasni. Leginkább a fantasy és a science-fiction műfajért rajongok.

Gy.Z.: Mi a legkorábbi emléked?

T.I.: Kint voltunk a kertben az egyik nagynénémmel, és egy sikló kúszott el nem messze tőlünk. Nagy érdeklődéssel figyeltem, mert addig nem láttam olyan állatot.

Gy.Z.: Ha változtatnál a múltadon, mit változtatnál?

T.I.: Sokkal merészebb lennék az élet minden területén. Szakmai/tanulmányi téren is.

Gy.Z.: Vannak olyan szavak, amiket túl sokat használsz?

T.I.: Úgy rémlik, hogy régebben sokat használtam a "Na, jó" és az "Oké" szófordulatokat. Mostanában nem veszem észre, hogy bármelyik szót túl sokat használnám.

Gy.Z.: Mi legfontosabb, amit megtanultál az életben?

T.I.: Hogy mennyire fontos a kitartás. Vagy kicsit pozitívan gondolkodósabban kifejezve: nem szabad feladni (természetesen a reális célokat). Én is többször próbálkoztam irodáknál, mire olyan megbízást kaptam az egyiktől, amelyre már mertem építeni.

Gy.Z.: Mit nem szeretsz a személyiségedben?

T.I.: Van bennem még valamennyi határozatlanság, és nem mindig van türelmem olyasmiről magyarázni másoknak, ami szerintem alapvetően logikus és érthető.

Gy.Z.: Mi szomorít néha el?

T.I.: Ahogy az emberek egymással és a természettel bánnak. A világ nagyobb részén élnek létminimum alatt, háborúznak, stb. Van még ehhez egy amerikai elnök, aki szerint a globális felmelegedés "kamu". A kérdés, hogy vajon tényleg olyan lesz-e a jövő, ahogy azt egyes szakértők lefestik: elárasztott tengerparti városok, a szárazföld belsejében tomboló szélviharok, vízhiány. Jó lenne, ha ez nem következne be.

Gy.Z.: Mikor sírtál utoljára és miért?

T.I.: 11 évesen édesapám temetésén.

Gy.Z.: Melyik dal szólna a temetéseden?

T.I.: Nem jut eszembe olyan dal, ami illene egy temetéshez.

 

 

 

Az interjút készítette: Gyurácz Zoltán www.angolforditotolmacs.hu

A szöveget gondozta: Gyurácz Zoltán és Takács István

Fotók: Gyurácz Zoltán, Takács István