Bemutatkozó interjú Pósfai Ilonával, a SZOFT társadalomtudományi és gazdasági szakfordító tagjával
„A legfontosabb szöveg mindig az, amelyikkel éppen foglalkozom, a legfontosabb megrendelő az, akinek éppen fordítok”
2017. szeptember 4.
Földvári Miklós: Fordítás és más munka: csak fordítással foglalkozol?
Pósfai Ilona: Jelenleg csak fordítok. Előtte több mint 10 évig tanítottam üzleti angolt céges tanfolyamokon, és néhány évig párhuzamosan fordítottam és tanítottam. Nehéz volt megtalálni közöttük az egyensúlyt, de nagyon élveztem, a két dolog kiegészítette és támogatta egymást, több szinten is. Egyrészt egyszerre lehettem a gépe mögé elbújó magányos fordító, és naponta új emberekkel kommunikáló tanár. Másrészt konkrét szavak, nyelvhasználati jelenségek, amiket a cégek napi gyakorlatában láttam, jól jöttek fordításkor, illetve a fordításhoz kinyomozott dolgokat is tudtam a tanításban hasznosítani. Pár év múlva szívesen visszatérnék ehhez.
F.M.: Fordítás és tervek: merre szeretnél haladni, fejlődni a közeljövőben?
P.I.: Őszintén a következő 1-1,5 évről még úgy látom, arról fog szólni, hogy a mostani munkamennyiséget tartsam, és néhány szakmai programra eljárva kövessem, mi történik a szakmában. Utána tanulni szeretnék, rég elfeledett némettudásomat szeretném visszaszerezni, szeretnék megtanulni vakon gépelni, és kicsit többet megtudni az audiovizuális fordítói képzésekről.
F.M.: Fordítás és család: hogy hat egymásra a kettő?
P.I.: Amellett, hogy nyilvánvaló, hogy 3 db 10 év alatti gyerek a nyugodt munkát kevéssé segíti elő, támaszkodtam már a velük szerzett tapasztalatokra, mikor a kisgyerekek fejlődéséről szóló ismeretterjesztő kiadványt fordítottam, illetve mikor enyhén műfordításba hajló szövegekben tudni kellett, hogy beszél egy mai kisiskolás. És igen, multitasking, multitasking 😊
F.M.: Fordítás és extrém élmények: mi volt a legfurcsább szöveg, amivel dolgoztál? 😊
P.I.: Az elmúlt évek alatt rengeteg olyan szövegen dolgoztam, ami bizonyos szempontból extrém volt, kiugró élményem volt egy cseh nyelvből Google Translate-tel angolra fordított szöveg magyarítása, de hozhatnék sok-sok példát, amit viccesnek vagy bizarrnak találtam. Ugyanakkor úgy vagyok vele, hogy ha elvállalok egy munkát, még ha nem is teljesen értem, mi a célja vele a megrendelőnek, vagy személyes szinten nehezen tudok azonosulni vele, amikor nekiállok, a munka szent, és a tökéletesre törekszem: ha a forrás tele van tárgyi tévedéssel vagy stílusproblémákkal, akkor is órákat fogok adott esetben tölteni a legjobb megoldások kiválasztásával, szakemberekkel való konzultációval. (És udvariasan felhívom a figyelmet a bakikra.)
F.M.: Fordítás és SZOFT: melyik projektcsoporthoz csatlakoztál az egyesületben?
P.I.: A pro bono csoport munkájához csatlakoztam, fordítóként és lektorként is részt veszek olyan projektekben, ahol különböző társadalmi szervezeteknek fordítunk ingyen. Szerintem a pro bono csoport tevékenysége egy win-win-win-win helyzet: jó annak az alapítványnak, egyesületnek, aki a fordítást kapja, mert jó minőségű munkát kap. Nyilván a legfontosabb szempont, hogy ezáltal jó azoknak, akiket az adott szervezet segít. Jó a fordítónak, lektornak, mert segíthet – számomra ez mindig is fontos volt, nagyon örültem, ennek a lehetőségnek. Nagyon jó a kezdő fordítónak: a fentieken túl azért, mert valós projekten dolgozik, referenciát kap, a lektorálás visszajelzést jelent számára, ami segíthet fejlődni. Nagyon szeretném folytatni még a munkát a csoporttal és belevonni egy szívemnek nagyon kedves alapítvány segítését.
Az interjút készítette: Földvári Miklós
A szöveget gondozta: Beták Patrícia
Fotó: Pósfai Ilona
Grafika: Bokor Nándor