Bemutatkozó interjú Ledó Anna tolmács SZOFT-taggal
„szerintem ez egyenes út a tolmácsolásba”
2020. május 3.
Zsinka Juli: A profilod alapján látszik, hogy nagyon sokszínű az érdeklődési köröd, tanári minort végeztél, közben nemzetközi tanulmányokkal is foglalkoztál, hogyan jött végül a fordítás és tolmácsolás?
L.A.: Valóban kerülőútnak tűnhet ez a sok minden, de nekem egyértelmű volt, hogy ezek a területek a tolmácsolásban érnek össze. Német főszakot és angol minort végeztem az ELTE-n, ahol lubickoltam az igazi régi vágású bölcsészlétben, így ma otthon érzem magam a célnyelvi kultúrákban. A nemzetközi tanulmányok alapszak mindenbe engedi belekóstolni az embert, ad egy alapvető tájékozottságot, így a legtöbb új területnél is van mihez nyúlnom. A tanárságból annyi maradt, hogy nagyon erősen akarok megérteni és mások számára is érthetővé tenni dolgokat. Szerintem ez egyenes út a tolmácsolásba.
Zs.J.: A német az elsődleges munkanyelved, és ha jól látom, Budapest után Bécs gyakorlatilag a második otthonodnak tekinthető, mesélj erről, honnan ered a német nyelv szeretete?
L.A.: Van egy fura német szó, amit igazából nem is kedvelek: Hassliebe. Nagyjából „gyűlölök és szeretek”. Kevés gimnazista szeret bele kapásból a német nyelvbe, én pedig egyenesen utáltam. Aztán cseregyerek lettem Németországban, és kiderült, hogy van ez a tök jó ország, kicsit hideg van nyáron, de attól még lehet grillezni meg hullámvasutazni, meg olyan óvárosok vannak, mint a mesekönyvben, és mindezt úgy lehet élvezni igazán, ha tudsz németül. Úgyhogy megtanultam, ott helyben. Később kiderült, hogy ezzel jár egy elég izgi kultúra is, maradt a „szeretek”.
Bécs pedig nagyon fontos város számomra, hiszen az ottani tolmácsképzőn végeztem, és sok időt töltök ott még most is a barátaimmal, színházba megyek, koncertre, néha tolmácsolni vagy szimplán feltöltődni, csak úgy kettesben a várossal, de Budapesten élek. Ma jobban foglalkoztat az osztrák kultúra, mint amikor ott éltem (vagy csak nagyobb erőfeszítés), és egészen megváltozott a hozzá való viszonyom is. Máshogy szeretem, másfajta az ott töltött idő. Ez eléggé eleven és alakuló része annak, ahogy a nyelvet, annak variánsait, árnyalatait és általában milyenségét látom. Izgalmas, kíváncsi vagyok, hova tart.
Zs.J.: Mi volt a legizgalmasabb/leginkább említésre méltó tolmácsolási élményed?
L.A.: Azt hiszem, vagyok annyira a pályám elején, hogy meg tudjanak még lepni a megbízók, és mindig úgy érezhessem, hogy ez most nagyon izgi volt, megint tanultam. Ha muszáj egyet kiemelnem, egy németországi élményt választanék: egy csapat gyógypedagógussal végiglátogattunk egy csomó fejlesztő intézetet, voltunk siketvakok iskolájában, megnéztük, hogyan integrálja a német munkaerőpiac a fogyatékkal élőket. Néha elég megrázó volt, rengeteget tanultam, és egy csapat csodálatos emberrel ismerkedtem meg. És persze irtó sokat röhögtünk; azt hiszem, ezt csak így lehet.
Zs.J.: Melyek azok a területek, amelyeken a leginkább szeretsz dolgozni?
L.A.: Legjobban talán a területek sokféleségét szeretem. Alapvetően persze mondhatnám, hogy a társadalomtudomány és a kultúra, hiszen a végzettségemből adódóan itt érezhetném magam leginkább jártasnak. De mindig meglep, mennyire tudok élvezni néhány hardcore autóipari tréninget (teljesen lenyűgöznek az automatizált munkafolyamatok!), jó néha felcsapni a munkavédelmi bakancsot, és ezen a területen elég magabiztosan is mozgok. Ezenkívül szakmai működésem iszonyú fontos részének tartom az egészségügyi és szociális tolmácsolást is, amit egyébként videótolmácsolással teljesítek.
Zs.J.: Mit szeretsz leginkább a munkádban?
L.A.: Kíváncsi ember vagyok, nagyon élvezem, hogy a valóság mindig új szelete tárul elém, újabb területekbe kell beleásnom magam, az új ismeretek pedig kellemesen bizsergető érzéssel kapcsolódnak a régiekhez.
Másrészt pedig: szeretem a szavakat. Isteni áldás, hogy mindez az intellektuális pezsgőfürdő végül szavakká formálódik. Csodálatos.
Zs.J.: Említetted, hogy fontosnak tartod a folyamatos szakmai fejlődést, ezt hogyan valósítod meg?
L.A.: Először is elég sokat gyakorlok. Mindig van mit csiszolni, jegyzeteléstechnikán, szófordulatokon, izguláson, memórián… Most is éppen egy online tréninget csinálok a videótolmácsolás technikáival kapcsolatban, igyekszem követni a nemzetközi gyakorlatokat és szakmai diskurzust, nyomon követni az új alkalmazásokat, de van egy csodálatos és megfelelően kritikus gyakorlócsoportunk is.
Másodszor nem titkolt célom az EU-akkreditáció, amire nagyon kell gyúrnom.
Minden egyéb tekintetben egyébként az élet elég hatékonyan rávesz a szakmai fejlődésre, én pedig nem ellenkezem. Ebben elég szerencsés vagyok.
Zs.J.: Hol látod magad 10 év múlva (elsősorban szakmailag)?
L.A.: Ha két hónappal ezelőtt kérdezed ugyanezt, valószínűleg a nagyképűség határán közöltem volna, hogy tíz év múlva tapasztalt, keresett, menő tolmács vagyok, még aludni is kosztümben megyek, egyáltalán én sugárzom a professzionalizmust a pályára, és természetesen nevelem ki a következő tolmácsnemzedéket az egyetemen. Most egy kicsit meg vagyok szeppenve (szerk.: az interjú a koronavírus ideje alatt készült).
Az interjút készítette: Zsinka Juli
A szöveget gondozta: Zsinka Juli
Fotó: Venéczi Zoltán