Bemutatkozó interjú Parkánszki Kata szakfordító SZOFT-taggal
„Nyelvem határai világom határait jelentik” (Wittgenstein)
2017. szeptember 4.
Vadász Linda: Hol végeztél, milyen nyelvekkel dolgozol, mi a szakterületed?
Parkánszki Kata: 2015-ben végeztem az ELTE BTK germanisztika alapszak német szakirányán. Itt a német mellett a holland minorszakot választottam, így a fordító és tolmács diplomámat 2017-ben a Debreceni Egyetemen ezzel a két nyelvvel szereztem meg. Emellett párhuzamosan végzem német nyelven a Hageni Távegyetemen (FernUniversität in Hagen) a pszichológia alapszakot. Munkanyelveim a német és a holland. Mivel pszichológia szakos hallgató is vagyok, a főbb szakterületem a pszichológia.
V.L.: Miért lettél fordító/tolmács?
P.K.: Már gyerekkorom óta nagyon szerettem a nyelveket, sokat foglalkoztam velük akár a szabadidőmben is, így a nyelvszak számomra nem volt kérdéses. Az alapszak elvégzése után gondolkodtam még a nyelvtanári szakon is, de végül a fordítás mellett döntöttem, mert azt közelebbinek éreztem a személyiségemhez, mivel így egyszerre több nyelvvel is tudok foglalkozni. Emellett még mindig is érdekeltek a nyelvek közötti kapcsolatok, amiket fordítás során igen gyakran fel lehet fedezni két nyelv között.
V.L.: Miért ezekkel a nyelvekkel dolgozol?
P.K.: A gimnázium elején kezdtem el először németet tanulni (addig, illetve még ott is angol tagozatos voltam), és ott nagyon megszerettem ezt a nyelvet, amely „szerelem” a mai napig tart. Keményen kellett tanulnom, hogy felvegyenek germanisztika alapszakra, de szerencsére elsőre sikerült, és minden probléma nélkül el is végeztem. Ott másodévben kellett minorszakot választani, és mivel egy új, ritkább nyelvet szerettem volna tanulni, a holland mellett döntöttem ; másfél év után letettem a középfokú nyelvvizsgát, és így felvételizhettem a fordító és tolmács mesterszakra ezzel a nyelvpárral. Választhattam volna akkor az angolt is, mert abból is már régóta középfokú nyelvvizsgával rendelkeztem, de úgy voltam vele, hogy túl sok német-angolos van már, így valami különlegeset szerettem volna. A jövőben pedig remélem még tudok majd az olasz nyelvvel is dolgozni, mert most egy éve azt is intenzíven tanulom, hogy a germán nyelvek mellett az újlatin nyelveket is elsajátítsam. Mindig nyitott vagyok az új nyelvek tanulására, hiszen ahogy már Wittgenstein is megfogalmazta, és ami egyben az én életmottóm is: „Nyelvem határai világom határait jelentik”. Tehát szeretnék minél több nyelvet magas szinten elsajátítani, hogy minél nagyobb, változatosabb világban élhessek.
V.L.: Melyik a kedvenc tolmács élményed?
P.K.: A legkedvesebb tolmács élményem eddig még a tanulmányaim legelején volt, a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület kongresszusán 2015-ben. Hatalmas megtiszteltetés volt diákként, amikor felkértek, hogy ezen a kongresszuson tolmácsoljak. Itt egy német pszichológus mellett voltam végig kísérő tolmács, és mind az előadásokon, mind a szünetekben, vagy akár az étkezések idején is végig vele lehettem. Azért ez volt az eddigi kedvenc tolmács élményem, mert így olyan kongresszuson vehettem részt, amelynek a témája engem is nagyon érdekelt, ugyanis jómagam is tanultam autogén tréninget, illetve különböző relaxációs technikákat, és jó volt belelátni ennek a tudományos hátterébe.
V.L.: Milyen fordításokat szoktál csinálni? Milyen szakterületen vállalsz a legszívesebben fordítást?
P.K.: Mivel mint már feljebb említettem, a szakterületem a pszichológia, ezért ebből a témakörből fordítok a legszívesebben. Persze fordítóként az ember sokféle szöveggel találkozik. Amit még többet fordítottam, illetve ezek fordítását az egyetemen is tanultam, azok a gazdasági és a társadalomtudományi szövegek. Emellett még irodalmi irányú érdeklődésem miatt a műfordítás is nagyon érdekel.
V.L.: Mivel foglalkozol még a fordításon/tolmácsoláson kívül?
P.K.: Jelenleg egy nagyobb légiközlekedési vállalatnál dolgozom német ügyfelekkel, hogy így is szinten tartsam és használhassam is a nyelvtudásomat. Emellett fordítok is, hogy minél több mindent megismerjek, több tapasztalatot szerezhessek. De a munkától kicsit eltérve itt szeretnék kicsit pár szót mondani a szabadidős tevékenységeimről is. Mivel a fordítás ülőmunka, nagy hangsúlyt fektetek a sportra. Ügyelek arra, hogy minden nap legalább egy órát mozgással töltsek el. Hetente többször járok teniszezni, futni, de nagyon szeretek biciklizni, görkorcsolyázni is. Télen pedig téli sportokat űzök. Ilyenkor gyakran megyek korcsolyázni, és ha tehetem, akkor síeléssel is szívesen töltöm a szabadidőmet. Ha pedig éppen nem sportolok, akkor általában olvasok (akár magyarul, akár idegen nyelven).
V.L.: Miért lettél sz<ft-tag?
P.K.: Egyetemistaként is igyekeztem minél több konferencián részt venni, és ott találkoztam először a sz<ft-tal. Már ott egy dinamikus, jól működő egyesületnek tűnt, ahol támogatják a kezdő fordítókat és tolmácsokat is. A nyár elején, éppen az államvizsga után volt a karrierstart rendezvényük, ahol úgy döntöttem, hogy csatlakozom. Nagyon szimpatikus volt a pályakezdőknek szóló mentorprogramjuk, mert egyedül valóban nagyon nehéz elindulni a fordítók világában, és úgy éreztem, hogy itt megkaphatom a szükséges segítséget hozzá.
Az interjút készítette: Vadász Linda
A szöveget gondozta: Beták Patrícia
Fotó: Vadász Linda