Bemutatkozó interjú Gaál Berci EU-s fordító és tolmács SZOFT-taggal

„A fordítás nem szavak, hanem gondolatok és üzenetek közvetítéséről szól.”

2017. szeptember 15.

Egyházy Zoltán: Milyen nyelvpárokkal dolgozol? Hol és hogyan sajátítottad el a nyelveket?

Gaál Berci: Angol, német és magyar nyelven fordítok és tolmácsolok. A hagyományos nyelvtanulás mellett az is biztosan segített, hogy egy-egy évet töltöttem el cserediákként a Utah állambeli Nagy-sóstó vidékén, illetve Münchenben. Mindkét élmény meghatározó szerepet játszott az életemben.

E. Z.: Hogyan jutottál el a nyelvtanulástól a fordítói szakmáig? Hogy ismerkedtél meg a szakmával, és hogyan döntötted el, hogy szakfordító/tolmács leszel?

G. B.: Már kiskoromban is nagy érdeklődést mutattam a nyelvi közvetítés iránt, ha szabad így fogalmaznom. Mivel a szüleim nemigen beszélnek idegen nyelveket (leszámítva talán az oroszt), a családi utazásaink során én láttam el a „tolmács” szerepét. Egy másik meghatározó élményem, amely talán a fordítói pályára állított, a középiskolában történt. Angol órán azt a házi feladatot kaptuk, hogy írjunk egy short story-t tetszőleges témában. Én a második világháborús varsói gettó világát választottam témámnak. A történet annyira elnyerte a tanárom tetszését, hogy megkérdezte tőlem, nem gondolkodom-e az írói pályán. Sokak megelégedésére nem gondolkodtam ilyesmin:).

A fordító/tolmács szakma tehát nem volt teljesen tudatos választás, bár így visszatekintve úgy tűnik, hogy egyenes út vezetett a nyelvtagozattól a külföldön töltött éveken és az anglisztika diplomán át az ELTE fordító és tolmács mesterképzéséig.

E. Z.: Milyen fordítói/tolmács tapasztalataid vannak? Milyen szakterületek érdekelnek leginkább?

G. B.: Elsősorban az európai uniós szövegekre szakosodtam, ami annak köszönhető, hogy hat hónapot tölthettem az Európai Parlament luxemburgi Fordítási Főigazgatóságán gyakornokként. Ez az időszak nemcsak szakmai szempontból volt rendkívül hasznos, de rengeteg, különböző kultúrájú fiatalt is megismertem. Nagyon szerencsésnek tartom magamat, hogy részt vehettem ebben a munkában, melynek alapja a nyelvi és kulturális sokszínűség.

Az uniós dokumentumokon kívül otthon vagyok még a marketing, üzleti és számítástechnikai szövegek, valamint a jogi szerződések fordításában is.

Ami a tolmácsolást illeti, elsősorban üzleti tárgyalások, gyárlátogatások és képzések tolmácsolása, illetve a hatósági nyelvi közvetítés terén rendelkezem tapasztalattal. Amit érdekességként kiemelnék, hogy egyszer volt szerencsém (?) Érpatak polgármestere és egy francia fotóriporter között tolmácsolni.

E. Z.: Fordítóként mik azok a készségek, tapasztalatok, amelyek előnyt jelentenek és amelyekkel kitűnhetsz a „tömegből”?

G. B.: Az ilyenkor felsorolt szokásos, kicsit talán közhelynek ható ismérvek (határidők betartása, precizitás, CAT-eszközök használata, szaktudás stb.) mellett magammal kapcsolatban talán azt emelném ki, hogy nyitott és kíváncsi vagyok a legkülönfélébb témákra. Nagyon érdekel az, ahogyan a világ működik, és így remélhetőleg sosem fogom megunni ezt a szakmát, hisz mindig van mit tanulni. Ennek jegyében rendszeresen részt veszek konferenciákon, webináriumokon és más szakmai eseményeken. Szerintem ahhoz, hogy kitűnjünk a tömegből és kialakuljon a kölcsönös bizalom, nagyon fontos a személyes kapcsolat, amelyet leginkább az ilyen szakmai konferenciákon lehet megteremteni. Mindenki jobban szereti, ha nem egy személytelen e-mail-címmel levelezik, hanem párosul hozzá egy hús-vér lény, egy arc is.

Nyelvi közvetítőként még azt is fontosnak tartom, hogy kulturális szempontból érzékenyek legyünk. Hiszen ahogy egy volt tanárom megfogalmazta: a fordítás nem szavak, hanem gondolatok és üzenetek közvetítéséről szól.

E.Z.: Nagyon érdekes volt hallani, hogy az Egyesült Királyságban élő magyarok számára távtolmácsként dolgoztál?  Milyen nehézségek vagy érdekességek fordultak elő a munkád során?

G. B.: Igen, ez egy igen érdekes tapasztalat volt. Telefonon tolmácsoltam egy ingyenes állami szolgáltatás keretében, kinn élő, de angolul nem beszélő magyarok számára. A munkám során kiszolgáltatott helyzetben lévő embereknek segíthettem különféle helyzetekben: volt, hogy a repülőtérről hívtak egy prostitúció/emberkereskedelem gyanújával vádolt személlyel kapcsolatban, de többször kerestek börtönből, tanúvédelmi programból is. Egyszer egy szociális otthonból telefonáltak, ahol egy olyan férfinek kellett tolmácsolnom, aki öngyilkosságot kísérelt meg.

Az ilyen fajta munkához kulturális érzékenység, magas fokú alkalmazkodó készség és empátia kell, ugyanakkor nem mindig könnyű megállni, hogy ne lépjünk ki a tolmács szerepéből, és szigorúan csak az elhangzottakat közvetítsük a felek között. Voltak olyan helyzetek, amikor tolmácsként nem szabadott szavakba öntenem az együttérzésemet, bármennyire is szerettem volna ezt megtenni „mint ember”.

E. Z.: Milyen (lehet) az élet digitális nomádként, utazó fordítóként? Hogyan lehet erre jól berendezkedni?

G.B.: Jó kérdés, nem tudom, de nemsokára kiderül. Egy Fülöp-szigeteki jó barátom (akit az EP-ben töltött luxemburgi gyakornokságom alatt ismertem meg) ugyanis megkért, hogy legyek a tanúja az esküvőjén. Az esküvője után el szeretnék tölteni egy-két hónapot Dél-Kelet Ázsiában, hogy felfedezzem az ottani szigetvilágot. A digitális nomád életmód mindenesetre nagy fokú rugalmasságot követel, és nem biztos, hogy úgy kell elképzelni, mint ahogy azt a reklámok és filmek bemutatják. Szerintem nem lehet olyan könnyű a tengerparton koktélozgatás közben dolgozni, mert túl sok minden eltereli az ember figyelmét. Mindazonáltal nagy izgalommal várom az utazást és azt, hogy kipróbáljam ezt a fajta ’work&travel’ életmódot.

E. Z.: Amikor éppen nem dolgozol, mivel töltöd szívesen az idődet?

G. B.: Szabadidőmben leginkább utazni, barátokkal kirándulni és moziba járni szeretek. Ezenkívül nagy szerelmese vagyok a téli sportoknak, ezt a szenvedélyt édesapámtól örököltem. Olyannyira, hogy telenként sít és snowboardot oktatok az osztrák és a francia Alpokban. A két szakma nagyon jól kiegészíti egymást: mielőtt belefáradnék a gép előtt ülésbe, kezdetét veszi a szezon, és akkor irány a fehér hegyek és a friss levegő!

E. Z.: Melyiket végzed szívesebben: tolmácsolás vagy fordítás? Miért?

G. B.: Mindkét műfajt szeretem csinálni. Néha jól esik fordítás közben elmerülni egy-egy érdekes témában, máskor pedig szívesebben dolgozom együtt emberekkel. A tolmácsolás annyiban izgalmasabb, hogy sokszor nagyobb kihívás, mert egy üzleti tárgyalás sikere például nagyban függ a tolmácsolás minőségétől is. A fordítással ellentétben itt rögtön „beérik” a munkám gyümölcse, és ilyenkor jó érzés látni az ügyfél arcán, hogy megbízik bennem.

Az interjút készítette: Egyházy Zoltán

A szöveget gondozta: Beták Patrícia

Fotó: Gaál Miklós